Egyiptom-Luxor
Az egyik legősibb egyiptomi város, egyes becslések szerint 7 ezer éves is lehet.
Valószínűleg az óbirodalom idején kezdődtek itt az építkezések. A XI. dinasztia idején épült az első bizonyította szentély célú épület montu helyi Isten tiszteletére. Innen kezdődően egészen a Ptolemaioszok koráig, sőt a római megszállásig építkezések folytak, ennek ellenére a templom egyes részei vélhetően soha nem készültek el, miközben a régieket is földrengés és a Nílus áradásai pusztították. Jelenleg 64 királysír feltárása nevezhető befejezettnek, ezek közül 14-18 van egyidejűleg nyitva. (a turistabelépő 3 sírra érvényes, kivéve tutanhamonét.) A Királyok Völgyének háttal, ahhoz hozzásimulva, de a hegy által mégis elválasztva található Hatsepszut királynő sziklába vájt halotti temploma Deih el-bahariban. A terszos templom a természetes környezetbe illesztő építészet iskolapéldája. III. Amenhotep halotti templomából csak a bejáratot őrző szoborkolosszusok mardtak meg. 18 m-es magasságukkal gigászoknak tűnnek az eredetile egy tömbből faragott szobrok, melyek a görögök által tévesen hagyott Memnon és amnon kolosszus néven váltak ismertté. . A Halottak Városa mindig ősi temetkezési hely volt. A XVIII. dinasztia fáraói temetkeztek először abba a kis hegyekkel övezett völgykatlanba, mely ma Királyok Völgye néven ismert.
Luxorhoz érkezvén a táj egyszer csak gyökeresen meg változott, a sivatagot végeláthatatlan ültetvények váltották fel, megérkeztünk a nílus völgyébe. Döbbenetes a kontraszt a sivár, száraz semmire nem alkalmas sivatag.
A csatornák partján a viskók és házak jellemzően befejezetlenül állnak, tető nincs, több okból. Így egyszerű ráépíteni, és az állami támogatást addig nem kell visszafizetni amíg nincs kész a ház - ezért aztán soha nem készül el. Eső nem sűrűn esik, évtizedek telnek el csapadék nélkül, de amikor esik akkor aztán katasztrófa. Talán utoljára kb. fél óra alatt,fél Hurghada összedőlt. Előtte viszont évtizedekig nem volt eső.Tehát itt vagyunk a Királyok Völgyébe, ahol távolról megnéztük a mészárlás helyszínéül szolgáló templomot majd irány a sírkamrák. 3 kamra meglátogatása volt a programban, 3 szabadon választott. A kamrák a völgy falába voltak elrejtve mélyen a homok alatt, még ma is vannak próbaásások.. Az első kamra fantasztikus volt, beléptünk és a levezető folyosó mindkét oldala teljesen telerajzolva hieroglifákkat, hihetetlen impozáns volt.
Lent hatalmas kőszarkofág őrizte régi tulajdonosának mumifikált maradványait. Fotózni csak külön jegyért lehetett, álvány használat plusz pénz, video kamerát pedig horribilis áron lehetett csak levinni, így értelmes felvétel készítésének esélyét erősen leredukálták. Mindent a szemnek, a képeket pedig meg lehet venni.Jelenleg is több helyen láttunk kutatásokat, valószínűleg próbálnak további sírokat keresni, a munka intenzitását nézve mostanában nem kell meglátogatni az új helyeket. Sajnos az igazi látványos helyeket nem találtunk, a másik két sír elég sivár volt, néhány elszórt ábra, törmelék.
Luxor-ról azt érdemes tudni, hogy piramis az nincs, viszont templomok azok vannak. A város az ősi Théba helyén áll. Döbbenetes, borzasztóan hatalmas építmény.
Első megállónk a Karnak templom volt. Akkora oszlopok és szobrok, hogy görcsöt kap az ember feje ha a tetejére kíváncsi. Idegenvezetőt is kaptunk, aki sok okosságot mondott valószínűleg, de mivel az időnk korlátozott volt én főleg külön utakon jártam. Megpróbáltam egyedül átérezni a régi korok lehelletét, hiszen végre eljutottam gyerekkori álmaim színhelyére, az ősi egyiptom földjére. Hieroglifák, ismerős istenek és ismeretlen fáraók szobrai mindenfelé. Embermagasság felett egy jelölés, ilyen magasan volt az utolsó nílus áradásakor az üledék amit a folyó hozott, a víz annál jóval magasabban. A jelenlegi nílust még látni sem lehet innen, szóval akkoriban az áradás kicsit durva lehetett, szerencsére ma már a gát megvédi a nílus parti városokat a kiöntéstől. A templom teljesen önálló életet élt. Az édesvíz a legnagyobb kincs a sivatagban, nélküle nincsenek növények, nincsenek állatok, nem élhet meg az ember. A nílus vizét használták mindenre, a nílus áradása volt a legfontosabb esemény az egyiptomiak életében. Ha kiöntött jó évük volt, ha nem akkor éheztek. Itt a templomban volt egy medence, ahol a nílus vizszintjét látta a Fáraó és az alapján állapította meg az adókat. Ha alacsony volt a víz, kevés volt a termés alacsony az adó. Ha magas a víz, bőséges termés lesz, magasabb az adó. Itt a medence körül volt minden, ami az élettel kapcsolatos - itt készültek a fáraó ruhái, papiruszai, stb.
A templom komplexuma csupán több négyzetkilométer kiterjedésű, egy rohanás volt az egész nap. A festéket a kövekből nyerték, a dolog úgy nézett ki hogy a színek rétegesen helyezkedtek el, tehát nem volt egy piros, sárga, stb. kő hanem volt a kő, amiből bármilyen színt ki lehet nyerni, csak meg kell keresni benne.
Megtudtuk, hogyan állították fel a hatalmas obeliszkeket, az oszlopokat.
Az obeliszket fekvő helyzetében faragták ki a sziklákból. Miután a két oldalát kivésték, alul furatokat készítettek sűrűn egymás mellé amibe fa rudakat ütöttek be. Végül készítettek egy hatalmas csatornát és várták a nílus áradását. A víz megjött, elárasztotta a farudakat amik megduzzadtak, szétrepesztették a sziklát és felemelték a több száz esetleg ezer tonnás oszlopot. Ezt aztán már csak le kellett úsztatni a Níluson a rendeltetési helyére, a felállításhoz rámpákat használtak. A két rámpa között volt az obeliszk oszlop helye, az egyikre felvonszolták az oszlopot, majd ügyesen kiegyensúlyozva bejátszották a helyére. A tartó oszlopokról gyűrűkből készültek és darabokból építették fel, utólag díszítették (az obeliszket is). A tartó oszlopok az alsó részei jellemzően tükör simák voltak (gondolom a víz és a szél munkájának köszönhetően), viszont némely átkötő elemen még fellelhető volt az ősi szinezék az ábrákon - szép lehetett pár ezer éve, amikor mindent olyan színes írás borított. Az alabástrom készítők műhelyébe, bemutatták ahogy a rabszolgaságot meghazudtoló módon a szerencsétlen fiatalok kézzzel őrölték a sziklákat kőporrá, amiből fazekas módszerekkel pillekönnyű korsókat készítettek, de voltak ottt szobrok, skarabeusz és fáraók minden mennyiségben.
Csadoros hölgyeket szerencsére egyre kevesebbet látni, Ők már elindultak a modern világlátás irányába, de az idősebbeknél még előfordul. Többnejűség még mindig létezik, 4 feleség a maximum.
Egyébként házasodni tradicionálisan elég nehéz egyiptomban. Ahhoz, hogy feleséged legyen vagyon is kell, és ez nem igazán adott ebben a szegény országban. A nőket viszont tisztelték, nem fordultak vagy füttyentettek utánuk, szerintem egy magányos fiatal férfi sokkal nagyobb veszélyben van mint egy fiatal nő.
A szegénység tényleg hatalmas, az átlag sivatagi arabnak össz' vagyona a ruha ami rajta van, esetleg egy sátor és némi állat (kecske, szamár, teve kinek mi). Abszolute nincstelenek, ezért aztán nincs is mit veszíteniük -csoda hogy fanatizálhatóak ? Szeretett vezérük képe mindenfelé fellelhető. A nílus völgyiek még eltengődnek a termelt cukornádból, de hogy mit esznek a sivatagban az rejtély. A gyerekek a porban játszanak, fociznak, rozoga játékokkal ütik el az időt. Hogy iskolába járnak-e azt nem tudom, de angolul próbál mindenki megtanulni.
Egyébként alapvetően nagyon barátságos nép, mindenhol lelkesen rádköszönnek, meghívnak teára, ülj le hozzájuk beszélgetni, nézz körül - nem baj ha nem veszel semmit ! Azért persze megpróbálnak rádsózni valamit :-) Próbálnak minden országról egy keveset megtudni, rólunk magyarokról pl. Puskás Öcsi jut rögtön eszükbe, meg Budapest természetesen. Az egyik árus büszkén mutogatta, hogy a magyar "barátja" boltja hol van. Máshol behívtak, hogy írjak valamit a vendégkönyvükbe magyarul, mindegy mit, csak legyen benne magyar bejegyzés.
Ezután elindultunk Hurghadába.
Nézd meg Luxor rövid kis filmjét!
